From lost letters in the inbox. In memory of the author I reproduce the original version.

”Szóval azt hittem, érdemben is írsz magadról valamit téns’asszony …, na de sebaj, előbb – utóbb gondolom megteszed majd.

Ma reggel az obligát kávé mellett a Népújság valamennyi novemberi számát átfutottam – őszintén mondom: ide járok röhögni.

Azt hittem az elhülyülés csak itteni sajátosság, hanem ahogy elnézem Marosvásárhelyen is próbálnak a társadalmilag elvárható elhülyülés minimumának megfelelni. (I thought stupidity was just a peculiarity here, but as I look at it, they are also trying to meet the minimum of socially expected stupidity in Târgu Mureş.)

Ajánlom figyelmedbe a Népújság november 3. számából B. István: Kinek jó a kutyaszorító ? c. cikkét – félelmetesen hülye ! Háromszor olvastam el és még mindig ” a kutyaszorító magvait három éve vetették el ” mondat értésével – értelmezésével küszködöm, közben hol halkan, hol hangosabban röhögök.

Az ürge / szerzőcske / az az emberfajta gondolom, aki ha budira megy a vizet lehúzza, a nadrágját nem – mert az az övé ! És magunk között szólva, egyre több a zavaros megfogalmazású cikk a Népújságban – elindul egy mondat, szerzőcske valami axiomatikus baromsággal próbálja illusztrálni a mondandóját olyanformán, hogy a mondat eleje és vége között logikai kapcsolatnak még a gyanúja se merüljön fel…

A főszerkesztőről valamikor elég jó véleményem volt – hanem a mostani gyakorlat valahogy azt látszik bizonyítani, hogy az írott magyar sajtóban a szellemi segédmunkások dolgoznak általában. Ezt a magam rendjén rádiós szerkesztő ismerősömnek is elmondtam – lángoltak a fülei, én meg próbáltam ideig kerülni a tekintetét.

Ja és még egy kérdés: a mai állapot szerint Marosvásárhelyen kocsma vagy egyetem / főiskola van több ? 2ooo – ben voltam utoljára odahaza, akkor csak jogi egyetem volt vagy négy. (The last time I was home was in 2ooo, then there was only law school or four.)

Ennyi mára. Üdv, Sándor”

That’s it for today. Hello, Alexander